Velázquez-

Las Meninas

(Az udvarhölgyek)

Baltasar Carlos herceg 1646-ban bekövetkezett halálát követően lakosztályának egy részét átengedték Velázqueznek, és a festő műhelyének alakították át. A műteremmel határos volt az a szoba, amelyet Velázquez a Las Meninas című festményén ábrázolt. A képen a festő látható, amint hatalmas vásznán dolgozik. A királyi pár, IV. Fülöp és Ausztriai Marianna képmását festi, akik a hátsó fal tükrében látszanak. A jelenet azt a benyomást kelti, mintha lányuk, Margaréta infánsnő kíséretével, az udvarhölgyekkel és az udvari törpékkel az imént toppant volna a szobába, hogy megkeresse szüleit.

Középen a fehér ruhás, aranyszőke hajú infánsnő alakja áll. A szereplők tekintete és megdermedt tartása ,feszélyezettsége a képkereten kívülre eső pontra irányul, oda, ahol a néző áll. 

Ez a festmény nemcsak portré vagy az udvari élet elesett pillanatát megmutató zsánerkép, hanem az ábrázolás és a valóság természetéről szóló elmélkedés.17. században hihetetlenül megnőtt a festészet nagyobb valósághűsége iránti igény, de talán senki sem ment olyan messze a megvalósításban, mint Velázquez, aki a képen szinte eltörli a különbséget aközött, amit a szem a természetben és amit a művészet által a vásznon lát. A kép ösztönzi a nézőt a festészet és a valóság közötti kapcsolatról való töprengésre. 

A reneszánsz óta a festészet elmélet a művészi alkotás lényegét az intellektus tevékenységében látta: a látott valóság rendszertelen világa nyomán a festő elméje teremti meg a művészet ideális harmóniáját. 

 A Las Meninas-ban a háttér „kép a képben” motívuma utal a művészetnek erre az isteni erejére. 

Velázquez műve  nem fennköltségével, hanem a festészetnek azzal a megdöbbentő hatalmával szembesíti nézőjét, ahogyan a hétköznapi valóság látványát jelenvalóvá teszi. Olyannyira, hogy úgy tűnik, a festmény valódi tárgya nem is a szobában játszódó jelenet, hanem maga az illúzió, a festészet teremtő ereje.

BAROKK SZÍNHÁZ

A hanyatló világbirodalomban a spanyol színház fejlődési vonala felfelé ível, s Calderón "világszínház" koncepciójában érkezik el a tetőpontra. A spanyol barokk színház mintegy fordított tükörképe annak, ami Spanyolországban és Spanyolországgal történt, szinte pótolva a színpadon egy illúziót keltő álomvilággal azt, ami az életből hiányzott vagy fokozatosan eltűnt.

Három változatát különböztetjük meg:

l. a népies jellegű corral-színház

• A három vagy négy ház által határolt téren vagy udvaron felépített színházak ugyanolyanok voltak, mint Cervantes idejében. A Calle de la Cruzon 1579-ben és a Calle del Principén 1582-ben épült corralok a XVII. században is vezető színházai voltak Madridnak. A színpad két oldalfalát és hátterét egy balkonszerű galéria horizontálisan osztotta ketté, a felső részt "alto del teatro "-nak nevezték. Ez a színpad elég egyszerű volt,függönyt használtak a jelenetváltozásokhoz ,továbbá repülőszerkezeteket és süllyesztőket is alkalmaztak.

2. az udvari színház

• A Calderón korabeli "udvari színház"  lényegesen eltért az első változattól. Az 1621-ben trónra lépett IV. Fülöp uralkodása idején beáramlanak az olasz barokk dekoratív elemei, és létrejön a barokk színpad sajátos spanyol változata. Az udvari színpad térképzésének középpontjába a perspektíva kerül az olasz kulisszaszínpad felhasználásával.

3. az úrnapi játék

• Egy napot betöltő események voltak,amik nyilvános tereken és utcákon játszódtak le.Délelőtti felvonulással kezdődtek, amelyben muzsikusok és a zenére táncoló emberek haladtak, mint valami farsangi menetben. Ezután a király, a királyné és kísérete, majd kitömött figurák következtek, amelyeket a bennük elrejtett emberek mozgattak.
• Délután autókat játszottak. Ezek öt óra körül kezdődtek, egy húsz méter hosszú és hat méter széles, a szabadban felépített deszkaemelvényen,amelyhez a színészek több, ökörvonta zárt színpadkocsin érkeztek. Az úrnapi játék az ellenreformáció egyik sajátos műfaja volt.

Egy kis zene

A barokk kor zenekarának nélkülözhetetlen szólama volt a continuó, melyet csembaló, orgona vagy lant játszott. Ez a szólam biztosította a tömörséget és a folyamatosságot (continuó = folyamatos). A continuón általában a zenekar vezetője játszott.

A barokk zene fontos stílusjegye, hogy a reneszánsz polifóniáját  beteljesíti, a fényűzésig fokozza. A polifonikus szerkesztésen belül pedig kiemelkedő szerep jut a kontrapunkt (ellenpont) zeneszerzői technikának. Az adott szólamhoz képest a másik "pont ellen pontot", hang ellen hangot állít a zeneszerző. A jó ellenpontban a szólamok egymás ellen dolgoznak, egymást kiegészítik, egyik a másikat kilendíti a helyzetéből. Az ellenpont a zeneszerzői íráskészség legjobb iskolája volt, mindmáig a zeneszerzés tantárgy fontos ágazata. Az énekestől, hangszerestől nagy figyelmet kíván, hogy szólamát összehangolja a másikkal, és a lehető legvilágosabban kiemelje saját szólamának sajátosságát.

Korszak zeneszerzői:

                  -François Couperin 

                           -Johann Sebastian Bach

                    -Claudio Monteverdi

-Händel

Énekes műfaj:

• opera--> Az opera egy adott dráma megzenésítése, melyben a szólóének, kórus, zenekari együttes és tánc egységes kompozícióba olvad össze.A műfaj kialakulása idején a szerzők a zenedráma  elnevezést használták, s a szövegkönyvek témáját főként a mitológia tárgyköréből válogatták.

Témája szerint lehet: 

• Opera seria (komolyopera)=mely bonyolult lelki vívódásokról, hősökről, társadalmi problémákról szól
•  Opera buffa (vígopera)=Ez utóbbinak szerkezete megegyezik a komoly operáéval, témája azonban könnyed, szórakoztató.

Az operaszínpadon a változatosságot és a látványosságot fokozzák a kóruson kívül a

 balett  és a különböző

táncjelenetek.

A barokk opera kimagasló mestere

Claudio Monteverdi

(1567-1643)

Élet a barokk korban 

A korabeli ruhák is a fényűzés, a pompakedvelés kifejezőeszközei voltak. A férfiak az 1600-as évek elején térd alá érő nadrágot hordtak, amelynek szárát szalagcsokros harisnyakötővel fogták össze. A kabát szorosan követte a  testet, de az ujjakat hasítékokkal szabdalták végig. Széles szájú, sarkantyús csizmában, vagy magas sarkú, masnis cipőben jártak. Az öltözékhez tartozott a vállszalaghoz rögzített tőr is. A divatos férfi  parókát hordott. 1680 után kezdődött az a szokás, hogy a férfi kalaplevéve, mély bókkal és kézmozdulattal köszönt.

A barokk palota belsőépítészeti képe lenyűgöző. Jórészt gazdagon díszítettek, sőt bútorzatuk is egységes képet mutat. A stílust az ünnepélyes pompa jellemzi, amit gazdag aranyozással és más drága anyagok alkalmazásával fokoztak. Múzeumi foglalkozáson is meg lehet tapasztalni a barokk kori élet hangulatát. Helyszín :Magyar Nemzeti Múzeum további információ az előbb említett honlapon.

II.Gesú építészeti és festészeti jellemzői

A templom kívülről

A barokk templomépítészet bizonyos alapelveit javarészt már a 16. században lefektették.A templomok alaprajzához a latin kereszt forma ajánlott, hogy az épület ezzel is Krisztus keresztjére, a megváltás misztériumára utaljon. A Tridentinum és Szent Károly eszméit  tükrözi a Jézus Társaság római főtemploma, az Il Gesu. Amikor terveit 1568-ban az építkezést támogató Alessandro Farnese bíboros építészétől, Giacomo Barozzi-Vignolától megrendelték, kikötötték, hogy a hosszház egyhajós legyen, és azt az építész két oldalon kápolnasorral bővítse. Vignola a jezsuiták kívánságainak megfelelő, dongaboltozatos hosszházat monumentális kupolatérrel, rövid keresztházakkal és íves főszentéllyel bővítette. A templom homlokzatát 1575-ben Giacomodella Porta tervezte meg. A terv az Itáliára oly jellemző, torony nélküli homlokzat sémáját követi, amely már a román korban vagy Alberti firenzei Santa Maria Novella homlokzatán is megjelent. A séma lényegét a fő- és mellékterek magasságkülönbségének a homlokzaton való megjelenítése adja: a hajó előtt emelkedő középrész az alacsonyabb belmagasságú kápolnák homlokzatszakaszai fölé magasodik. A homlokzat két szintjét a piaszterekből, féloszlopokból és párkányokból álló hálós tagolás fogja össze. Az alacsonyabb oldalszakaszok fölött a középrész párkányáig felkúszó íves attika húzódik, végein visszakanyarodó volutákkal.A kompozíció alapvetően hagyományos mintát követ és tagolóelemei is klasszikus építészet kelléktárából származnak. Igazi újdonságot az elemek hierarchikus szervezése nyújt, amely uralkodó motívummá teszi a főbejáratot. A homlokzat itt lép ki legerősebben a síkból, a tagolóelemek itt a legplasztikusabbak. Az építészeti forma ettől válik retorikus jellegűvé: a motívumok a középrész felé vezetik a tekintetet, és szinte rábeszélik a szemlélőt, hogy lépjen be a templomba.

A világörökség belülről

A kor nagy festői

Michelangelo Caravaggio
 ~fény-árnyék ellentétén alapuló barokk festésmód megteremtője
~munkáiban az alak drámai megvilágítása és a mély árnyékok domináltak
~ellenezte a bibliai témák hagyományos, eszményített értelmezését, modelljeit az utcáról szerezte be és a vallásos jeleneteket életszerűen festette meg
~követői a caravaggisták

Bűnbánó Magdolna

A képen látható nőalak egy szomorú, magába roskadt parasztlány pózban ül,és a ez a búbánat a valóságot jelképezi.

Lorenzo Bernini
~tudatosan alkalmazott, olykor halmozott eszközei erős, egységes összhatást keltenek. 
~műveire a szenvedélyes mozgás, az alakok színpadias beállítása jellemző
~híres munkája : Szent Teréz extázisa

Diego Velazquez

~tiszta színek alkalmazásának legnagyobb mestere
~portréi soha nem hízelgőek, szinte személytelen tárgyilagossággal ábrázolt
~első, sevillai korszakát népies zsánerképek  jellemzik (sötét árnyékolással, a megvilágítás erős ellentéteivel, a népies típusok éles jellemzésével,  Caravaggióra megy vissza.)

Vénusz tükörrel

A rafinált kompozíció - hátakt, de arca a tükörben látható - jelképes tartalmú, a szépségről és a szerelemről szól.

Pieter Pauwel Rubens

~a 17. századi flamand festészet egységes arculatának megteremtője

~ szerette a nagyszabású mitológiai témákat, a szenvedélyes jeleneteket

~A művészete négy szakaszra bontható:

1. itáliai út előtti időszak
2.  itáliai és a spanyolországi utazásokkal
3. Antwerpenbe való visszatérésétől stílusának végleges kialakulásáig
4. 1620-tól haláláig eltelt időszak

Lerma herceg lovasportréja

Első jelentős műve,  stílusa eltért a spanyol hagyományoktól, az itáliai reneszánsz lovasportrék voltak mintái, s elsők között ábrázolja a lovast szemközti rövidülésben.

Pedro Calderón de la Barca
Az élet álom

"Mi az élet? Őrület.

Mi az élet? Hangulat.

Látszat, árnyék, kábulat,

Legfőbb jói: semmiségek;

Mert álom a teljes élet,

Holmi álom álma csak!"

A barokk világképe szerint a földön a káosz, Isten világában pedig a rend uralkodik,ezért a barokk az ellentétek harcából kibontakozó végső harmóniát ábrázolja.

A fenti vers a barokk életérzés lényegét, az élet fölé emelkedés törekvését jeleníti meg és az életet csak átmenetként tekinti a halál előtt, mert a világ nagy színpadán vállalt szereplésünk után Isten elé fogunk lépni.