A barokk templomépítészet bizonyos alapelveit javarészt már a 16. században lefektették.A templomok alaprajzához a latin kereszt forma ajánlott, hogy az épület ezzel is Krisztus keresztjére, a megváltás misztériumára utaljon. A Tridentinum és Szent Károly eszméit tükrözi a Jézus Társaság római főtemploma, az Il Gesu. Amikor terveit 1568-ban az építkezést támogató Alessandro Farnese bíboros építészétől, Giacomo Barozzi-Vignolától megrendelték, kikötötték, hogy a hosszház egyhajós legyen, és azt az építész két oldalon kápolnasorral bővítse. Vignola a jezsuiták kívánságainak megfelelő, dongaboltozatos hosszházat monumentális kupolatérrel, rövid keresztházakkal és íves főszentéllyel bővítette. A templom homlokzatát 1575-ben Giacomodella Porta tervezte meg. A terv az Itáliára oly jellemző, torony nélküli homlokzat sémáját követi, amely már a román korban vagy Alberti firenzei Santa Maria Novella homlokzatán is megjelent. A séma lényegét a fő- és mellékterek magasságkülönbségének a homlokzaton való megjelenítése adja: a hajó előtt emelkedő középrész az alacsonyabb belmagasságú kápolnák homlokzatszakaszai fölé magasodik. A homlokzat két szintjét a piaszterekből, féloszlopokból és párkányokból álló hálós tagolás fogja össze. Az alacsonyabb oldalszakaszok fölött a középrész párkányáig felkúszó íves attika húzódik, végein visszakanyarodó volutákkal.A kompozíció alapvetően hagyományos mintát követ és tagolóelemei is klasszikus építészet kelléktárából származnak. Igazi újdonságot az elemek hierarchikus szervezése nyújt, amely uralkodó motívummá teszi a főbejáratot. A homlokzat itt lép ki legerősebben a síkból, a tagolóelemek itt a legplasztikusabbak. Az építészeti forma ettől válik retorikus jellegűvé: a motívumok a középrész felé vezetik a tekintetet, és szinte rábeszélik a szemlélőt, hogy lépjen be a templomba.
 |
| A világörökség belülről |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése