BAROKK SZÍNHÁZ

A hanyatló világbirodalomban a spanyol színház fejlődési vonala felfelé ível, s Calderón "világszínház" koncepciójában érkezik el a tetőpontra. A spanyol barokk színház mintegy fordított tükörképe annak, ami Spanyolországban és Spanyolországgal történt, szinte pótolva a színpadon egy illúziót keltő álomvilággal azt, ami az életből hiányzott vagy fokozatosan eltűnt.

Három változatát különböztetjük meg:

l. a népies jellegű corral-színház

• A három vagy négy ház által határolt téren vagy udvaron felépített színházak ugyanolyanok voltak, mint Cervantes idejében. A Calle de la Cruzon 1579-ben és a Calle del Principén 1582-ben épült corralok a XVII. században is vezető színházai voltak Madridnak. A színpad két oldalfalát és hátterét egy balkonszerű galéria horizontálisan osztotta ketté, a felső részt "alto del teatro "-nak nevezték. Ez a színpad elég egyszerű volt,függönyt használtak a jelenetváltozásokhoz ,továbbá repülőszerkezeteket és süllyesztőket is alkalmaztak.

2. az udvari színház

• A Calderón korabeli "udvari színház"  lényegesen eltért az első változattól. Az 1621-ben trónra lépett IV. Fülöp uralkodása idején beáramlanak az olasz barokk dekoratív elemei, és létrejön a barokk színpad sajátos spanyol változata. Az udvari színpad térképzésének középpontjába a perspektíva kerül az olasz kulisszaszínpad felhasználásával.

3. az úrnapi játék

• Egy napot betöltő események voltak,amik nyilvános tereken és utcákon játszódtak le.Délelőtti felvonulással kezdődtek, amelyben muzsikusok és a zenére táncoló emberek haladtak, mint valami farsangi menetben. Ezután a király, a királyné és kísérete, majd kitömött figurák következtek, amelyeket a bennük elrejtett emberek mozgattak.
• Délután autókat játszottak. Ezek öt óra körül kezdődtek, egy húsz méter hosszú és hat méter széles, a szabadban felépített deszkaemelvényen,amelyhez a színészek több, ökörvonta zárt színpadkocsin érkeztek. Az úrnapi játék az ellenreformáció egyik sajátos műfaja volt.